Egy olyan világot élünk, amiben minden arra ösztönöz bennünket, hogy tanuljunk meg csak magunkra számítani. Már egészen kicsi kortól azt sulykolják belénk, hogy senki másban nem bízhatunk. Nem meglepő, hogy az alkalmankénti csapatépítés ennek hatására egyáltalán nem működő módszer. Képzeljük el, hogy van egy munkahely, ahol mindenki külön dolgozik és elvégez minden feladatot, tehát több fázist. Mekkora hatékonyságot hoz ez a metódus? Ezzel szemben a közös munka lényege az lenne, hogy a terhek megosztásra kerülnek és azok nem szakadnak rá valakire teljes súlyukkal. Ahelyett, hogy mindenki át kellene lássa az összes apró lépést és önálló egységként dolgoznia a csapatépítés szellemében a feladatok megoszthatókká válnának. Ilyen formában mindenki azt csinálhatná, amit igazán szeret és amiben valóban jó. Ezen módszerrel jelentősen növelhető lenne a termelékenység. A csapatépítés lényege nem a gyengék kiszeparálása, hanem megtalálni, kinek hol van a helye annak érdekében, hogy a rendszer kiválóan tudjon működni.
Megtanulunk összhangba kerülni a többiekkel és erősíteni egymást. Van, aki türelmesebb, míg más szeret gyorsabban dolgozni. A csapatépítés során minden részlet a helyére kerül. A jelenlegi elszeparált helyzet, amit a koronavírus okoz, csak tovább fokozz a zűrzavart. Ennek is vége lesz egyszer és akkor ismét nagy figyelem kell majd essen a csapatépítés különböző fázisaira. Tanuljunk meg egységként működni és akkor egy olyan társadalmi rendszer vagy munkahelyi rendszeret építhetünk fel, ami nem az egyénekre, hanem a közösségre épül.
